A természetben járva találkozhatunk árvának tűnő csíkos vadmalaccal, pöttyös őzikével, selymes vadnyuszikkal, pelyhes madárfiókákkal. A kisállatokat az anyjuk számtalan okból hagyhatja magukra, így a magányos állatkölyköket a legritkább esetben kell megmentenünk. Sokan nem is sejtik, mekkora kárt okoznak azzal, ha az erdőben, mezőkön talált kisállatokat „megmentik”, az anyjuktól elszakított kölyköket ugyanis sok esetben már felnőtt korukban sem lehet visszaengedni a természetbe. Az állatok életben maradása sokszor még a legodaadóbb gondoskodás mellett sem biztosított, hiszen emberi környezetbe kerülésük során számos olyan hatás (stressz, sérülés) éri őket, ami később is problémát okozhat, és akár a kölykök pusztulásához is vezethet.A zárt körülmények között tartott vadállat később az emberre is veszélyt jelenthet. Nemcsak a nagyvadak, de a madárfiókák összeszedése is súlyos természeti károkat okozhat. Mindezek után mit tegyünk, ha a természetben elárvult kisállatot látunk? Mielőtt beavatkozunk, mindenképp kérjük az állatkertek, vadasparkok, erdészetek szakembereinek segítségét, akik az állatok viselkedésével és életmódjával kapcsolatban elegendő szaktudással rendelkeznek ahhoz, hogy fel tudják mérni, valóban szükséges-e az ember segítsége.